kukac szett

Ezt az együttest szintén a hasznos kategóriába sorolom, habár a praktikus jelzővel már nem dicsérném. Az első hónapban használtuk a legtöbbet, amíg Áron valóban egy védtelen kis csomag volt. Ez meg volt a csomagolás. Határozottan cuki párost alkottak!:)

A színátmenetes fonalra Mónika boltjában leltem rá. Szerintetek? Nem volt kétséges, rögtön beleestem, mintha nekem gyártották volna, mondta Zsófi barátnőm.:) A Barka Gilice, Mandula színével párosítottam és nekem gyönyörűek együtt. Vastagságban van egy kis különbség és anyagösszetételben sem azonosak, de ez sem ártott a kettősüknek, így kaptam az enyhén bordázott textúrát. És ha valaki megkívánta ezt a csíkos megoldást, javasolom nézze meg hozzá a Puszedlit is. Fincsi lesz úgy is!

Mintáról nem beszélnék, túlzás lenne. Aki Ahama első leckéit olvasta, az mindent tud már hozzá. A pom-pom pedig így készült. Inkább a színektől érdekes az egész. 4-es tűvel készült, még talán ennyit...

Mégsem értek egyet magammal (éljenek a skizó kismamik!), praktikus ez most jut eszembe, mert egyszerűen visszabontom a megfelelő magasságig és mellénynek fejezem be! Hahh!

{this moment}

SouleMama nyomán...

{this moment}

SouleMama nyomán...

melengető

Egy apró ajándék ez a kendő, ha úgy tetszik szíverősítő! Azaz hogy inkább lélek melegítő, egy kismamának mégiscsak azt illik.:) Aki pedig a negyedik babáját várja, annak még ennél jóval több is jár. Elsősorban tisztelet és megbecsülés! Éppen ezt kérdezte tőlem ő is, hogy miért. Micsoda kérdés! Mert megérdemli, hiszen aki jó szívvel, szeretettel ilyen nagy feladatot vállal, az minden kényeztetést, biztatást, jó szót megérdemel! Hát csak ezért!:)

A kendő szeretettel készült, 10 dekányi Uruguay-i gyapjúból. Méreteit nem tudom -nem mértem-, 4-es tűvel, remélhetőleg a tulajdonos színeiben. Ja, és a szegélyrészt, Eszter nagy lányának zöld tunikája ihlette, köszönöm!

babaillatos bejegyzés

Áronnak több dolgot is készítettem, mielőtt megérkezett volna közénk. Ezek két kategóriába sorolhatóak: használhatatlan és hasznos (ebből van kevesebb). Lelkes kismama voltam, a profizmusomat meg inkább hagyjuk!:) A takarót használjuk, szeretjük. Ennek a méretét nehéz ugyebár elrontani, hát ezért...

Barka Gilicékből horgoltam, 3-as tűvel. Mérete 60cm x 75cm.

Szeretnék gyakrabban jelentkezni ezután, abban reménykedem, lassanként sikerülni is fog! Az a helyzet lányok, hogy az elkészült munkáimnak, kb. 40 százalékát vagyok képes csak lefotózni. Ez megy nehezebben, erre nem találok sose időt, kedvet és mostanában fényt sem sokat.

A kis muksikám pedig vígan kamillázik a takarója alól, jó érzés, na! De ezt ti is mind tudjátok, kedves kötös-horgolós mamik!:)

{this moment}

SouleMama nyomán...

{this moment}

SouleMama nyomán...

Ábelnek is készült...

Most már ideje lesz lezárni a tanévkezdésről szóló bejegyzéseim sorát, tudom én. Azért ha nem bánjátok, még szeretném megmutatni ezeket a számunkra fontos apróságokat. Ábel is kapott egy kis útravalót, ő most indult az óvodába. Ábel óvodába, Panna első osztályba, Áron is lassan megérkezik erre a szép világra, nem kispályázunk, na... :)

A horgolt "táska" neki is dukált fiús kivitelben és még valami ennél is fontosabb, az ő hímzett életfája. A miértjéről korábban már meséltem, amikor Pannáét mutattam.

Különös és megható volt, amikor azt láttam az első ovis napon, hogy Ábelnek mennyire fontos ez a kis hímzés. Szorongatta, kapaszkodott belé, közben meg büszkén mutogatta. Végül Viki segítségével a maga választotta helyre akasztotta, hogy anya varázsereje onnan vigyázhassa ezentúl az ovis napokon. Végtelenül szentimentális vagyok, belátom. Bocs! De aki indított már óvodába gyámoltalan kisembert, az biztos elnéző most velem...:)

A szép népi mintát letölthetitek innen. A zsák bordás kialakításához, pedig ezt a videót ajánlanám segítségül.

Az elkövetkező napokban, még jó lenne megmutatni egy-két saját készítésű babakelengyét, ha kapok még rá időt a legkisebbünktől... meglátjuk milyen hírekkel jövök hamarabb.:))

lánykuckó (2)

Millió kép következik... Ezért is, hogy olyan nehezen érkezett meg ez a bejegyzés.
Íme, ez a meglepetés várta évkezdésnél a kis kisasszonyokat és a főzni szerető fiatalembereket.

És végül: a dicsőséget semmiképpen sem szeretném magamnak kisajátítani! Volt aki varrt, aki festett, aki horgolt, aki anyagot hajkurászott, aki fúrt, csavart, csiszolt! Sokunk szeretete van ebben a kis kuckóban, de psszt! ... akarom mondani az angyaloké!:)

lányszoba az oviban (1)

Minden évben közös gondolkodás van az óvónénik abszolút vezetésével, mit és hogyan kellene, lehetne a következő évben jobbítani, változtatni az oviban. Idén végre az öltöző beköltözhetett egy eddig feleslegesen (a hivatal szabályainak) fenntartott helységbe, így felszabadult egy nagyon klassz kis napos, ablakos tér, ami a megálmodók szerint nem is lehetett más, mint a lányok új kuckója.

Hát nosza! Augusztus utolsó másfél hetében e körül jártak az én gondolataim, mi több a tevőleges hétköznapok is. Első lépésben kézen-közön szert tettünk 4 éjjeliszekrényféleségre. Állapotuk és stílusuk tökéletes összevisszaságot mutatott. Csetreszeltünk még egy másik mamival a helyi lomiban, ami az egyik ovisunk nagymamájáé, minden a kapcsolatokon múlik kérem szépen!;) Meghallgattuk Viki elképzeléseit, ötletbörzét tartottunk hárman, ott helyben és nekirugaszkodtunk.

Én már előkészítve, azaz lecsiszolva kaptam meg a szekrénykéket. Ilyesformán sikerült életet lehelnem beléjük:

Ezek még az otthoni munkaplaccon (tornácon) készült fotók. Sajnos menet közben nem volt türelmem a folyamatot fotó masinával dokumentálni, így nézzétek el nekem, ha főleg csak a végeredményt tudom megosztani veletek. Azért igyekszem írni, hogyan készültek.

Először is a csiszolt felületet, por alapú fa páccal (dió) lekentem. Száradás után (néhány óra), már lehetett rámenni az olajfestékkel (fehér/türkiz). Egy rétegben vittem fel, mert miután ez is majdnem teljesen megszáradt (másfél nap a nagy melegben), akkor imitt-amott, csiszolópapírral visszacsiszoltam. Így alakult ki az antik hatású felület.

Hét-nyolc éve vettem az Ikeában virágmintás stencileket, hogy valamire majd jók lesznek. Lám, éppen ezekkel a sablonokkal festettem a virágmintákat. Ugye milyen hasznos tud lenni a zsákmányoló (másképpen nevezve, hörcsög) életmód?;) Itt akril festéket használtam.

Közben persze varrtam is a konyhába ezt-azt, mert a zöldség-gyümölcs kell a dolgos ovis kezek alá.

A kancsó, valamikor régen, egyszerű fehér, zománcozott darab lehetett, amit valaki ormótlan bronz színű(!) festékkel lemázolt. Mi így találtunk rá. Én újra fehérre festettem, kicsit visszacsiszoltam (ez esetben jól jött a sötét alap), majd virág mintával díszítettem.

Részletek még...

Ja, igen! Itt van ez a kis babaruha szekrény még. Ennek levettük az ajtaját és Viki ötlete alapján, kitapétáztam és csipkével díszítettem a belső terét. A fotó nem az igazi... gyönyörű papírt találtam hozzá ugyanis, az meg itt nem-igen látszik.

És végül a kosár, amivel a konyha berendezésére, felcicomázására indultam.:) Legközelebb mutatom a "beköltözős" képeket, az itt lemaradt tűzhellyel és más apróságokkal...

Zöldség ügyben Zelnicének jár a köszönet, az inspirációért, az antikolás mikéntjét, pedig Kata izgalmas blogján találtam. Hála érte...

Panna stafírungja

Elindultak a gyerekek szépen rendben, úgyhogy sorban ide is lejegyzem mik készültek nekik az indulást, a nagy lépést megkönnyítendő. Bevallom, én komolyan így érzem, nekem is és talán nekik is számított, segített az anyai kéz által készített kelengye, útravaló.


Nem kell persze sok és pláne nagy dolgokra gondolni... egy uzsonnás zsák textil szalvétával és egy krétacsiga, az iskolatáskába, meg egy horgolt zsák, a csere ruháknak.


Az uzsonnás szütyőt diólevéllel kicsit megfestettem és egy apró népi hímzéssel díszítettem, amit Lengyel Györgyi gyönyörű könyvéből keresgéltem ide. (Árapataki csipkealmás motívum.) A krétacsigát, Nyerges Ági leírása alapján készítettem. Köszönöm!


A zsák ötletét a Ravelry-n találtam, de mintát nem tudok linkelni, mert fizetős volt, én meg a fotó alapján próbáltam összehozni. Na, nem volt egy agyműtét, úgyhogy sikerrel jártam. Valami erős és tartós alkalmatosságot szerettem volna, így összefogtam két fonalat, hol Gilice-Vitorlás, hol Gilice- Coats Anchor variációban. (Ebben az összefonódásban, van azért némi pikantéria, nem? Én meg aztat' szeretem!;) :)) Érti aki, érti...:) ) 6,5-ös tűvel dolgoztam. A Vitorlást atekintetben emelném ki, hogy önmagában is megállta volna a helyét, ugyanis táskának/zsáknak termett ez a fonal, tökéletes erre a funkcióra, csak ne fogyna olyan gyorsan!:)

{this moment}

SouleMama nyomán...

iskolába indulunk mi is...

Hát nálunk is eljött ez a nap, Pannink iskolás nagylánnyá cseperedett. Képtelen vagyok levetni magamról ezt a patetikus hangvételt, mert akárhogy igyekszem lazulni, az a helyzet, hogy irtóra meg vagyok hatva.:)

A mi iskolánkban a szülők "készítik" a gyerekek termét. Értsd: festés, takarítás, berendezés, táblakészítés, minden-minden, természetesen az osztálytanító vezetésével. Az mellett, hogy ez az átlagosnál jóval több feladatot ró a családokra, mégis csoda egy dolog, komolyan mondom. Könnyen belátható, hiszen a gyermekeinkért a szívünket, lelkünket adjuk és ebből csak szép dolgok születhetnek. Mivel most lépünk az első osztályba, így a tennivaló, ha lehet még több. Az én szívemhez, a mesesarok kialakítása állt közel, így azt vállaltuk családilag.

A Vaterán sikerült vennem egy gyönyörű, magyar népi szőnyeget, potom pénzért, persze jó koszosan és egy hangulatos, ámde lepukkant art-deco fotelt. Ez volt a kiindulási alap. A szőnyeg kitisztult, Árpi jótékony hatására (=kisuvickolta ugyanis!:) ) A foteltbe pedig anyukám és én leheltünk új életet. Vettem az Ikeában egy egyszerűen szép és a szőnyeggel harmonizáló ágytakarót, anyukám a polihisztor(!) behúzta ezzel, én még felfrissítettem a karfákat egy kis fa lazúrral, és persze készültek a fotelhoz díszpárnák is. A girlandot se feledjem...

A gyerekek fala sejtelmesen foltos, barack színű. Tegnap vittük be a suliba, jó sok növény társaságában, csoda hangulatos lett az összkép! Rendesen elfogott az irigység, hogy ide én is, én is járni akarok, most, most!:))

Az inspirációt Gabin keresztül, erről a blogról kaptam, köszönöm! A fonalakat főleg Gilicékből állítottam össze, egy csipet Catánival.

Nemsokára mutatom Panka táskájának a tartalmát! Aztán jön az ovis felvonás Ábellel, csak győzzem fotózni!:)