{this moment}

SouleMama nyomán...

{this moment}

SouleMama nyomán...

Ábelnek is készült...

Most már ideje lesz lezárni a tanévkezdésről szóló bejegyzéseim sorát, tudom én. Azért ha nem bánjátok, még szeretném megmutatni ezeket a számunkra fontos apróságokat. Ábel is kapott egy kis útravalót, ő most indult az óvodába. Ábel óvodába, Panna első osztályba, Áron is lassan megérkezik erre a szép világra, nem kispályázunk, na... :)

A horgolt "táska" neki is dukált fiús kivitelben és még valami ennél is fontosabb, az ő hímzett életfája. A miértjéről korábban már meséltem, amikor Pannáét mutattam.

Különös és megható volt, amikor azt láttam az első ovis napon, hogy Ábelnek mennyire fontos ez a kis hímzés. Szorongatta, kapaszkodott belé, közben meg büszkén mutogatta. Végül Viki segítségével a maga választotta helyre akasztotta, hogy anya varázsereje onnan vigyázhassa ezentúl az ovis napokon. Végtelenül szentimentális vagyok, belátom. Bocs! De aki indított már óvodába gyámoltalan kisembert, az biztos elnéző most velem...:)

A szép népi mintát letölthetitek innen. A zsák bordás kialakításához, pedig ezt a videót ajánlanám segítségül.

Az elkövetkező napokban, még jó lenne megmutatni egy-két saját készítésű babakelengyét, ha kapok még rá időt a legkisebbünktől... meglátjuk milyen hírekkel jövök hamarabb.:))

lánykuckó (2)

Millió kép következik... Ezért is, hogy olyan nehezen érkezett meg ez a bejegyzés.
Íme, ez a meglepetés várta évkezdésnél a kis kisasszonyokat és a főzni szerető fiatalembereket.

És végül: a dicsőséget semmiképpen sem szeretném magamnak kisajátítani! Volt aki varrt, aki festett, aki horgolt, aki anyagot hajkurászott, aki fúrt, csavart, csiszolt! Sokunk szeretete van ebben a kis kuckóban, de psszt! ... akarom mondani az angyaloké!:)

lányszoba az oviban (1)

Minden évben közös gondolkodás van az óvónénik abszolút vezetésével, mit és hogyan kellene, lehetne a következő évben jobbítani, változtatni az oviban. Idén végre az öltöző beköltözhetett egy eddig feleslegesen (a hivatal szabályainak) fenntartott helységbe, így felszabadult egy nagyon klassz kis napos, ablakos tér, ami a megálmodók szerint nem is lehetett más, mint a lányok új kuckója.

Hát nosza! Augusztus utolsó másfél hetében e körül jártak az én gondolataim, mi több a tevőleges hétköznapok is. Első lépésben kézen-közön szert tettünk 4 éjjeliszekrényféleségre. Állapotuk és stílusuk tökéletes összevisszaságot mutatott. Csetreszeltünk még egy másik mamival a helyi lomiban, ami az egyik ovisunk nagymamájáé, minden a kapcsolatokon múlik kérem szépen!;) Meghallgattuk Viki elképzeléseit, ötletbörzét tartottunk hárman, ott helyben és nekirugaszkodtunk.

Én már előkészítve, azaz lecsiszolva kaptam meg a szekrénykéket. Ilyesformán sikerült életet lehelnem beléjük:

Ezek még az otthoni munkaplaccon (tornácon) készült fotók. Sajnos menet közben nem volt türelmem a folyamatot fotó masinával dokumentálni, így nézzétek el nekem, ha főleg csak a végeredményt tudom megosztani veletek. Azért igyekszem írni, hogyan készültek.

Először is a csiszolt felületet, por alapú fa páccal (dió) lekentem. Száradás után (néhány óra), már lehetett rámenni az olajfestékkel (fehér/türkiz). Egy rétegben vittem fel, mert miután ez is majdnem teljesen megszáradt (másfél nap a nagy melegben), akkor imitt-amott, csiszolópapírral visszacsiszoltam. Így alakult ki az antik hatású felület.

Hét-nyolc éve vettem az Ikeában virágmintás stencileket, hogy valamire majd jók lesznek. Lám, éppen ezekkel a sablonokkal festettem a virágmintákat. Ugye milyen hasznos tud lenni a zsákmányoló (másképpen nevezve, hörcsög) életmód?;) Itt akril festéket használtam.

Közben persze varrtam is a konyhába ezt-azt, mert a zöldség-gyümölcs kell a dolgos ovis kezek alá.

A kancsó, valamikor régen, egyszerű fehér, zománcozott darab lehetett, amit valaki ormótlan bronz színű(!) festékkel lemázolt. Mi így találtunk rá. Én újra fehérre festettem, kicsit visszacsiszoltam (ez esetben jól jött a sötét alap), majd virág mintával díszítettem.

Részletek még...

Ja, igen! Itt van ez a kis babaruha szekrény még. Ennek levettük az ajtaját és Viki ötlete alapján, kitapétáztam és csipkével díszítettem a belső terét. A fotó nem az igazi... gyönyörű papírt találtam hozzá ugyanis, az meg itt nem-igen látszik.

És végül a kosár, amivel a konyha berendezésére, felcicomázására indultam.:) Legközelebb mutatom a "beköltözős" képeket, az itt lemaradt tűzhellyel és más apróságokkal...

Zöldség ügyben Zelnicének jár a köszönet, az inspirációért, az antikolás mikéntjét, pedig Kata izgalmas blogján találtam. Hála érte...

Panna stafírungja

Elindultak a gyerekek szépen rendben, úgyhogy sorban ide is lejegyzem mik készültek nekik az indulást, a nagy lépést megkönnyítendő. Bevallom, én komolyan így érzem, nekem is és talán nekik is számított, segített az anyai kéz által készített kelengye, útravaló.


Nem kell persze sok és pláne nagy dolgokra gondolni... egy uzsonnás zsák textil szalvétával és egy krétacsiga, az iskolatáskába, meg egy horgolt zsák, a csere ruháknak.


Az uzsonnás szütyőt diólevéllel kicsit megfestettem és egy apró népi hímzéssel díszítettem, amit Lengyel Györgyi gyönyörű könyvéből keresgéltem ide. (Árapataki csipkealmás motívum.) A krétacsigát, Nyerges Ági leírása alapján készítettem. Köszönöm!


A zsák ötletét a Ravelry-n találtam, de mintát nem tudok linkelni, mert fizetős volt, én meg a fotó alapján próbáltam összehozni. Na, nem volt egy agyműtét, úgyhogy sikerrel jártam. Valami erős és tartós alkalmatosságot szerettem volna, így összefogtam két fonalat, hol Gilice-Vitorlás, hol Gilice- Coats Anchor variációban. (Ebben az összefonódásban, van azért némi pikantéria, nem? Én meg aztat' szeretem!;) :)) Érti aki, érti...:) ) 6,5-ös tűvel dolgoztam. A Vitorlást atekintetben emelném ki, hogy önmagában is megállta volna a helyét, ugyanis táskának/zsáknak termett ez a fonal, tökéletes erre a funkcióra, csak ne fogyna olyan gyorsan!:)

{this moment}

SouleMama nyomán...

iskolába indulunk mi is...

Hát nálunk is eljött ez a nap, Pannink iskolás nagylánnyá cseperedett. Képtelen vagyok levetni magamról ezt a patetikus hangvételt, mert akárhogy igyekszem lazulni, az a helyzet, hogy irtóra meg vagyok hatva.:)

A mi iskolánkban a szülők "készítik" a gyerekek termét. Értsd: festés, takarítás, berendezés, táblakészítés, minden-minden, természetesen az osztálytanító vezetésével. Az mellett, hogy ez az átlagosnál jóval több feladatot ró a családokra, mégis csoda egy dolog, komolyan mondom. Könnyen belátható, hiszen a gyermekeinkért a szívünket, lelkünket adjuk és ebből csak szép dolgok születhetnek. Mivel most lépünk az első osztályba, így a tennivaló, ha lehet még több. Az én szívemhez, a mesesarok kialakítása állt közel, így azt vállaltuk családilag.

A Vaterán sikerült vennem egy gyönyörű, magyar népi szőnyeget, potom pénzért, persze jó koszosan és egy hangulatos, ámde lepukkant art-deco fotelt. Ez volt a kiindulási alap. A szőnyeg kitisztult, Árpi jótékony hatására (=kisuvickolta ugyanis!:) ) A foteltbe pedig anyukám és én leheltünk új életet. Vettem az Ikeában egy egyszerűen szép és a szőnyeggel harmonizáló ágytakarót, anyukám a polihisztor(!) behúzta ezzel, én még felfrissítettem a karfákat egy kis fa lazúrral, és persze készültek a fotelhoz díszpárnák is. A girlandot se feledjem...

A gyerekek fala sejtelmesen foltos, barack színű. Tegnap vittük be a suliba, jó sok növény társaságában, csoda hangulatos lett az összkép! Rendesen elfogott az irigység, hogy ide én is, én is járni akarok, most, most!:))

Az inspirációt Gabin keresztül, erről a blogról kaptam, köszönöm! A fonalakat főleg Gilicékből állítottam össze, egy csipet Catánival.

Nemsokára mutatom Panka táskájának a tartalmát! Aztán jön az ovis felvonás Ábellel, csak győzzem fotózni!:)

tunikák egyszerűen

Tulajdonképpen még mindig a rózsák...:)

De ha a többet mondanék ezekről a tunikákról, akkor azt mesélném, hogy vannak türelmes, kedves megrendelők és vagyok én, akit a határidős munkák lebénítanak. Bár ebben az esetben volt betegség, meg hányingeres kismama üzemmód, de mégis, mégis... Szóval, rá kellett jönnöm véglegesen, ez a boltolás nem megy nekem komolyan. Azért komolytalanul csak megtartom, mert jó érzéssel tölt el a lehetőség, amit belelátok, a talán majd egyszer izgalma.

Meghorgoltam néhányszor ezt a mintát, (ebből egyet mutattam is korábban) kedves, helyes, szeretnivalóan kislányos. A fonalat tekintve barkás darabok ismét, csak máshogy. Akkora a paletta, a lehetőségek tárháza, szeretek benne lubickolni... Nálam most éppen ezek a romantikus, babásak sikerültek. Szerettem őket nagyon.:)

rózsa, rózsa rengeteg...

Látszik a hímzésen a dátum, hm?:) Nagyon régen volt, amikor beleböktem a tűmet. Ez amolyan igazi örömködés volt, a különleges fonalak és öltésfajták világában. Aztán következett a formábaöntés (köszönet, Ninának és Danybrod-nak az inspirációért). No, ez sem mostanában történt... Végül, ez a darab lett a legkedvesebb kész hímzésem.

A helyzet az, hogy ezzel a kis szépséggel, le is zárult az igazán aktív, hímzős időszaka, kézimunkázós létemnek. Természetesen nem véglegesen, de alkalmi barátnő lettem. Bevallom.;)

Minta:Rose House. Tervező:Ewe & Eye & Friends. Fonalak: Crescent- Belle Soie, WDW, TGA, saját festésű.

És végül egy költőibb verziő, azaz óóó!:)

virág hétfő/flower monday

a kék-kedvelő-kedves...

Melinda könnyed, szép rózsája. Köszönöm!

Zsófi szolídan megemlítette a kaland szót a pilisi kiruccanásunkkal kapcsolatban. Nosss, a másfélórára tervezett (aggódó férjeink által, alaposan megtervezett;)) utunk, nem kevesebb, mint 4,5 órába telt, ugyanis becsúszott az M0-on egy röpke 3 órás dugó. De mivel mi alapvetően optimista nők vagyunk ugye, hát néztük a helyzet jó oldalát: gyerekcsicsergés mentes , háborítatlan, 4,5 órányi beszélgetés! Mi ez, ha nem öröm? Még a politikát is érintettük, bizony, hát gondolhatjátok...;) Persze közben sűrűn fájlaltuk, hogy a lányokkal, így alig találkozhatunk. Nade, aztán az aligból jóval több lett, és mindenkivel tudtunk szót váltani, töltődni, örülni egymásnak, megcsodálni a szép kézimunkákat. Melinda kedvessége, vendégszeretete olyan őszinte és megható volt! A világvégére is mennék, ha ő hívna, és pont. :)

Ez pedig itt Marcsi, a korábbi, nem kevésbé odaadó házigzdánk keze munkája. Most is készített mindannyiunknak ajándékot, mert ő ilyen! :)

És végül, amit én vittem a kék-kedvelő-kedves háziasszonyunknak.

Nagyon szeretem a Gilice új színeit, főleg abból készítettem a blokkokat, meg egy csipet Pillangóból a virágközepeket. A párna háta a szokásos újrapulcsis megoldás.

A blokkokat ebből a könyvből ügyeskedtem össze, szerintem egészen jók és követhetőek a leírások benne. Merem ajánlani.