Az ajándékodról egy nagyon kedves könyvrészlet ugrott be. John Steinbeck: Édentől keletre c könyvének ajánlása.
"Kedves Pat!
Odajöttél hozzám, amikor fából éppen valami kis figurát faragtam, és ezt mondtad:
- Miért nem csinálsz valamit énnekem?
Megkérdeztem, mit szeretnél, és azt felelted:
- Egy ládikát.
- Minek?
- Dolgokat beletenni.
- Miféle dolgokat?
- Mindenfélét, amid csak van – felelted.
Nos, itt a ládika, amit akartál. Beleraktam majdnem mindent, amim van, és még sincs tele. Fájdalom és izgalom van benne, jó és rossz érzés, nemes és aljas gondolatok – a tervezés öröme, itt-ott egy kis keserűség, és az alkotás leírhatatlan gyönyörűsége.
És mindezek tetejébe az a sok hála és szeretet, amit irántad érzek.
És a ládika még sincs tele.”
...
Én most kaptam meg a nagymamám lánynevelő intézetben készített tulipános kis ládikáját. Az anyukám beletett néhány családi fényképet is. Most csak nézegetem, simogatom, meghatódom. Örülök neki nagyon.
Szeretettel, és várakozással a további híreidre...
Nos, ez nem kevés, ugye? Az én olvasatomban ez a sok!
Igen, nagyon!:)
VálaszTörlésEgyetértek! :-) Hasonlóan érzek én is. :-)
VálaszTörlésSzép gondolatok! Tőle is, Tőled is!
VálaszTörlésNekem még akkor az jutott az eszembe a dobozkáról, hogy ez egy szépséges vallomás!
Örömmel olvastalak...mint mindig
VálaszTörlésNem ám!! Meghatott minden egyes szava!:)
VálaszTörlésJó, hogy leírtad az érzéseid, mert öröm volt olvasni.
VálaszTörlésCsupa szépet, csupa jót kívánok mindannyiunknak. :)))
Én csak néhányszor vásároltam régebben a boltodból, de olyan kedves levelet írtál tájékoztatásul, hogy azóta is itt ragadtam Nálad!
VálaszTörlésEnnyit az ismeretlen ismerősökről.
Szép hetet kívánok!
Ezek olyan jó dolgok!
VálaszTörlés:))
VálaszTörlésÉva, külön köszönöm!
Azért a minap az orromra koppintottak ebben a témában...
Nagyon mélyen egyetértek, és ezt úgy mondom, mint magyartanár, aki az emberi kapcsolatok mindenféle hagyományos fajtáját, formáját - is - rendkívül értékesnek és megőrzendőnek tartom. De hiszem, hogy a minket körülvevő virtuális világ, ha jól, jóra használjuk, éppen hogy nem elszigetel, hanem összeköt, és hiszem, hogy ezernyi lehetőség rejlik benne. Én sem győzöm rácsodálkozni ezekre, főleg amióta lett nekem is egy blogom (egy Gombolyagom... :)). Szép estét!
VálaszTörlésJó, hogy így gondolod te is Réka!:) Mégis úgy érzem, ennél azért árnyaltabb a dolog. Ebben (mármint a blogolásban) is nehéz megtalálni az egészséges arányokat, azt a bizonyos középutat. Nekem néha az...
VálaszTörlésAz is nehéz ebben a virtuális világban, hogy mint az "igazi" életben, itt is mindenki más. Mindenkinek más az a bizonyos határ és egészséges arány. Így aztán még nehezebb lavírozni. De nekem megéri! Pont az ilyen oldalak miatt is, mint ez!
VálaszTörlésSzia Rita!
VálaszTörlésÉn valamit valahol nagyon elrontottam.
Az én lelkemet itt eltaposták.
Senkinek nem kívánom.
Szeretettel gondolok rád!
Blogokat nem olvasok már, ma egy kicsit körülnéztem.
Hargitai Bea
ó, egyetértek, nagy kincseket is kaphat az ember így, itt, és ez igazi ajándék! Persze, errefelé van a vadidegenekkel folytatott terméketlen viták zsákutcája, meg a különböző függéseké is, például, de ha az amber megtanul jól tájékozódni, nemcsak a szájbertérben, hanem önmagában is, szép, gyönyörűszép tájakra juthat el ebben a virtuális világban is, (amik később jó eséllyel valóságossá, személyessé is válhatnak...).
VálaszTörlés