{this moment}

Kettesben Kapolcson.

SouleMama nyomán...

{this moment}

SouleMama nyomán...

Pancsi-poncsó

Szeretem az egyszerű mintákat. Olyanok, mint egy tiszta, fehér lap. Sorvezető ide, vagy oda, mégis a készítő az, aki teleírja az oldalt, aki lelket visz a kész darabba. Jó ez a minta másért is, fonal maradékaink apasztására, kényelmes-utazós (nem agyalós) horgolás, na meg azért is, mert kb. 2 nap, és örülhetünk neki, a kis nőcinkkel együtt.

Ez most olyan napsugaras, kedves darab lett. Nekem...:)

A finom, puha Rowan Handknit (maradék) fonalaim találtak értelmet ebben az egyszerű poncsóban.

a lassú röptű

Innen is szállt egy lassú röptű madárka Boldizsár Ildikó mesebirodalmába. Mint azt Gabitól megtudtam, nem egy habkönnyű gyerek tábort kell a színfalak mögé képzelni, hanem inkább megrendítően mély és komoly terápiás munkát, igaz(i) emberek alkotta "díszletekkel".


Külön öröm volt, hogy a tarisznya első öltéseit, baráti körben szárnyalóan jó hangulatban készíthettem veletek, Lányok!


Köszönöm Gabi a gondolatot, amely mentén én is apró részese lehettem ennek a szép történetnek!

virág hétfő/flower monday

{this moment}

Már régóta csábít ez az egyszerűen-szép "kezdeményezés".


Amióta külön, zárt blogot indítottam a családi mindeféleségeinkről, hogy kissé mégis rejtve maradjunk a nagy nyilvánosság előtt, és hogy én is többet, mélyebben írhassak, jegyezhessek a csemetékről, magunkról (elsősorban magunknak), azóta néha azt érzem, hiányzik erről a blogról valami. Így arra jutottam, hogy egy-egy pillanatot megosztanék veletek, az életünkből. Se sokat, se keveset... apró momentumokat, amik valamiért mégis fontosak.

piacra...

...vagyis egy waldorf vásárba készültek, ezek az első látásra, kissé bohókás kitűzők és az apró virágcsattok. Május végén volt a vásár, én pedig kert lázban égtem, most mit magyaráztam?:)

3-as tűvel horgoltam őket, mindenféle maradékokból. A horgolás márpedig egy jó játék, én ennek fogom fel! Nem kell sok idő, tapasztalat hozzá, és az ember ujjai közül olyan formák bújnak elő, amihez éppen kedve van!

Ami azt illeti, már jó lenne a kötésben is egy kicsit előre lépnem, de ahhoz jobban neki kellene ülnöm (idő, koncentráció) és annyi egyéb ötletem, tervem, feladatom van, így mindig a horgolótű után nyúlok, mert számomra az a biztonságos szerszám. Ejnye, ejnye!

ajándékdoboz

Ez meg a másik véglet, igaz? Most meg állandóan írok. Hát ilyen vagyok én... semmi esetre sem kiszámítható és egyenletesen teljesítő. Bocs!:) És ezt még a hormonokra sem foghatom, mert lássuk be, korábban is volt már így. Na mindegy!:))


A hosszú és kevéske lényegi tartalommal bíró bevezetés után, jöjjön a doboz, amiért írok. Anitának készítettem, Panna balett tanárnőjének, hálából és szeretettel. Kedvelem őt. Fantasztikus, kecses, nőies nő a negyvenes évei elején. Három gyerekkel, aktív táncosi hivatással. Tele kedvességgel, de a baletthoz elengedhetetlen fegyelmezettséggel, mindezt viszont annyira klasszul kommunikálja az apróságoknak, hogy észre sem veszik. Úgy mennek utána, mint a tojásból éppen kibújt kiscsibék. Rózsaszín tütüs kiscsibék...

Atalie minta részlet, saját, dióval festett hímző...

szörp

Napsütéses nyári hangulat...

Az óvó néniknek búcsúajándékul, az Annástól tanult möbiusz stólát készítettem. Nem minden célzatosság nélkül. Az ő ölelő, vigyázó szeretetük ihlette ezt az apró ajándékot... Kinek-kinek a "saját" színeiben horgoltam, Barkáék Pillangójából. A képeken, éppen Kriszta félkész stólája látható.

virág hétfő/flower monday

Egy rendhagyó virág hétfővel jelentkezem, az én két kis mákvirágommal. Azaz a legszebb pünkösdi kiskirálylányunkkal és persze a pünkösdi királyunkkal. Legény virtus van (folyamatosan:) ), tűzugrás szintén megvolt! Mi velük ünnepelünk!

a legkisebb kisfiamnak

Újra itt vagyok, és reményeim szerint most már egy kicsit rendszeresebben jelentkezem a munkáimmal, lévén itt a szünet és vele a nyugalmas, szép, nyári napok! Nos, igen, ez a takaró nem Ábelnek készül...:) Nagy az öröm nálunk, ugyanis egy újabb, izgő-mozgó fiúcska készülődik hozzánk! A minta leírását Lucynél találjátok. A domború mintát (a vékony puszedli színű bordák) a Horgolás Bibliája című könyvből néztem. A szemfülesek pedig biztosan hamar észrevették, hogy az új Gilice színek bűvöltek el...

az ünnepre

Idejegyzem a kedvenc HBB dalom szövegét, az ünnep alkalmából...


Hely a térképen

Európa közepén áll Magyarország, Budapest.
Máshol még azt sem tudják, hogy nem ugyanaz, mint Bukarest,
Az ország neve nem látszik, a városok kis pontok,
Ujjam alatt elférnek a hegyek, apró foltok.
Szülőföldem holdfényben, árnyékba öltözve vár,
Mint a vándormadár Délen, a gép remegve leszáll.
Ez az ország - rémálom ébren,
Ez az ország - kísérleti nyúl,
Ez az ország - gyöngy egy pohár vérben,
Ez az ország - a szívem elszorul,
Ez az ország - lenyilazott szarvas,
Ez az ország - széttaposott kert,
Ez az ország - a Múltban sem olvas,
Ez az ország - zöldre, vörösre vert,
Ez az ország - hazugok temploma,
Ez az ország - vasalt, véres csizmák,
Ez az ország - tolvajok aranya,
Ez az ország - temetők és kocsmák.
Magyarország - alvó lány öle,
Magyarország - viharok asszonya,
Magyarország - két folyó gyermeke,
Magyarország - anyám szép mosolya,
Magyarország - friss hó a sárban,
Magyarország - mulatság dalokkal,
Magyarország - álom puha ágyon,
Magyarország - pincék borokkal,
Magyarország - farkasok prédája,
Magyarország - nagy idők árvája,
Magyarország - márciusi ország,
Magyarország - majomország,
Magyarország - temetetlen,
Magyarország - szeretetlen,
Magyarország - szerethetetlen,
Magyarország - feledhetetlen,
Magyarország - csavargók börtöne,
Magyarország - Európa köldöke,
Magyarország - ne legyen Balkán,
Magyarország - megáll a talpán.

Nagyon ott...

Nem is tudom melyiket bírom jobban, a zenét, vagy a fazont (Thom Yorke az énekes). Rájöttem, hogy a saját idoljaim tekintetében, mindig is vonzódtam a kissé neuralgikus alkatú, beteges kinézetű fószerekhez. Na ja, az a jó ízlésem!:P

a személytelen virtuális világról

Értem én, hogy "ismeretlenül" könnyű pár kedves sort odabiggyeszteni a másiknak, hogy ez messze van a mélynek mondott emberi kapcsolatoktól, én mégis egyre inkább hálás vagyok ennek a virtuális térnek, és éppen azért, mert lehetőséget kaptam általa olyan emberekkel megismerkedni, mi több, barátságot kötni, akikkel ebben a "nemigazi" világban találkoztam először. Meg aztán van úgy, hogy az ember egyszerűen csak kap egy nagyon kedves levelet, egy nem különben kedves ismeretlentől, mert amit itt ezen a blogon közzé tesz, az gondolatokat ébresztett, kellemes emlékeket idézett, ezért viszonzásul megajándékoz engem ezzel a néhány sorral...

Az ajándékodról egy nagyon kedves könyvrészlet ugrott be. John Steinbeck: Édentől keletre c könyvének ajánlása.

"Kedves Pat!

Odajöttél hozzám, amikor fából éppen valami kis figurát faragtam, és ezt mondtad:
- Miért nem csinálsz valamit énnekem?

Megkérdeztem, mit szeretnél, és azt felelted:

- Egy ládikát.

- Minek?

- Dolgokat beletenni.

- Miféle dolgokat?

- Mindenfélét, amid csak van – felelted.

Nos, itt a ládika, amit akartál. Beleraktam majdnem mindent, amim van, és még sincs tele. Fájdalom és izgalom van benne, jó és rossz érzés, nemes és aljas gondolatok – a tervezés öröme, itt-ott egy kis keserűség, és az alkotás leírhatatlan gyönyörűsége.

És mindezek tetejébe az a sok hála és szeretet, amit irántad érzek.

És a ládika még sincs tele.”

...

Én most kaptam meg a nagymamám lánynevelő intézetben készített tulipános kis ládikáját. Az anyukám beletett néhány családi fényképet is. Most csak nézegetem, simogatom, meghatódom. Örülök neki nagyon.

Szeretettel, és várakozással a további híreidre...

Nos, ez nem kevés, ugye? Az én olvasatomban ez a sok!

madaras doboz

Árpinak szerettem volna valamit készíteni, vagyis inkább belehímezni, beletenni valamit abból, amit gondolok felőle. Hamar kiderült, hogy ez nem egy férfias, konkrétan neki való darab lesz, de mégis... miatta készítettem, olyan vallomásféle.

A fonalakat magam festettem. Dió zöld gubójával a barnát, a nyers színt pedig a levelével. A mindössze 300Ft-os natúr fa doboz, némi akril festéktől lett ilyen hangulatos. Köszönöm Ninának a festés mikéntjéről szóló kedves segítségét! A hímzés felkasírozása és a doboz belső párnázottsága úgy készült, mint a pinkeep-ek oldalai.

Minta: Danybrod. 32ct-os vászon, 1x1 szálon hímezve.

(Ez egy ingyen letölthető minta, de nem találtam meg Dany blogján, ha tudnátok segíteni... ide linkelném.)

a bolhapiacok vonzásában

Korábban már írtam arról, hogy ez a világ mennyire nagy hatással van rám. Gondoltam, itt folyamatosan mutatok majd egy-egy kincset, szerzeményt...

Ezt a fémdobozt éppenséggel a sokkal kevésbé hangulatos vaterán lőttem (néhány társával egyetemben, jajj!), de az én habitusommal ennek a beszerzési formának is megvannak az előnyei. Két apró gyerkőc mellől elszabadulni egy kis lófrálásra a bolhapiacra, áááá, közel lehetetlen vállalkozás, ráadásul én képtelen vagyok az azonnali döntésre. Rendszerint rovom a köröket, felmérem a teljes piac árukészletét (na persze!) és képes vagyok százegyedszerre is újra szemügyre venni a kiszemelt darabot. Sőt, ezután sokszor inkább hazamennék, ezzel vállalva a szerelmetes haszontalanság elvesztésének súlyos következményeit, de közben meg érezve a bizsergető izgalmat, hogy vajon meg lesz e még, mert ha igen, akkor tényleg meg kell én nékem azt vennem. Szóval, rémes vagyok ezen a téren... már előre látom, hogy a férjem erősen bólogat majd e sorokat olvasva!

Részemről ez itten gyönyörű...:)

mamuszolás befejező epizód, avagy a jutalomjáték

Hát én ezeket játszadoztam ki magamból!:))

Amit már láttatok...



Amit még nem...



Közelről is...



Manó lánykásan is...



És végül az anya-lánya összebújós...



Gombóc Artúr csak jelenthet nekem, igaz?;)

A mikéntről pedig itt olvashattok bővebben!

egy szép találkozás

Amolyan igazi egymásra találás, nem? Olló és az ő szerelmetes őrzője, egymásnak lettek teremtve. Pedig ez a hímzett kis apróság bő egy évvel korábban született, mielőtt ez az olló beköltözött volna hozzám.


Már jó ideje nem jelentkeztem hímzős munkákkal, pedig van néhány kedves darab, amit még nem mutattam nektek. Bevallom, ezek főleg régebben készültek, de ebből azért sem vonok le messzemenő következtetéseket!;)

A minta, a SALexander egy részlete. CC selyemmel hímeztem, 32-es vászonra, egyszer egy szálon.

És végül egy technikai kérdés. Tudnátok nekem abban segíteni, hogy miért nem jelenik meg a bloglistákban, a bejegyzéseim fotójának a miniatűrje? Képtelen vagyok rájönni... Előre is köszönöm a hozzáértő kolleginák segítségét!:)

Szerencsétlenkedés...

Így jár az, aki hirtelen felindulásból elindítja, a hetek óta tutujgatott blogját. Szóval úgy jár, hogy tele van az mindenféle hibákkal, hiányosságokkal, munkacímekkel. Namármost, én csupán:(( a blogcímet hagytam meg sikeresen szentpyr2-nek, ami elég bugyuta megoldás, lássuk be. Sűrű elnézések közepette, akkor én átírnám a régit, regiszentpyr.blogspot.com -ra, az újat pedig szentpyr.blogspot.com -ra. Mindezt ma éjfél körül, tehát a blog elérhetősége változik majd. A kellemetlenségekért cserébe fogadjátok el ezt a téli csipke összeállítást.

horgolt-nemezelt mamusz

Akkor csapjunk a húrok közé!:) A sok kedves, sőt elismerő szót, amit Tőletek kaptam, úgy szeretném meghálálni... mondjuk olyasmivel, hogy mutatom, én hogy készítek ezt, meg azt. Most megint egy Barka-lecke, hála Gabi kedves felkérésének.

Anélkül, hogy elébe mennék a dolgoknak (a lecke második, egyben befejező epizódjának), azért idejegyezném, hogy a nemezelés egy magával ragadó és addiktív kaland. Igen, igen, már megint egy.:) Hát akkor, kalandra fel!