Szentpyr

kukac szett

2012-01-28T17:21:00.006Z

Ezt az együttest szintén a hasznos kategóriába sorolom, habár a praktikus jelzővel már nem dicsérném. Az első hónapban használtuk a legtöbbet, amíg Áron valóban egy védtelen kis csomag volt. Ez meg volt a csomagolás. Határozottan cuki párost alkottak!:)

A színátmenetes fonalra Mónika boltjában leltem rá. Szerintetek? Nem volt kétséges, rögtön beleestem, mintha nekem gyártották volna, mondta Zsófi barátnőm.:) A Barka Gilice, Mandula színével párosítottam és nekem gyönyörűek együtt. Vastagságban van egy kis különbség és anyagösszetételben sem azonosak, de ez sem ártott a kettősüknek, így kaptam az enyhén bordázott textúrát. És ha valaki megkívánta ezt a csíkos megoldást, javasolom nézze meg hozzá a Puszedlit is. Fincsi lesz úgy is!

Mintáról nem beszélnék, túlzás lenne. Aki Ahama első leckéit olvasta, az mindent tud már hozzá. A pom-pom pedig így készült. Inkább a színektől érdekes az egész. 4-es tűvel készült, még talán ennyit...

Mégsem értek egyet magammal (éljenek a skizó kismamik!), praktikus ez most jut eszembe, mert egyszerűen visszabontom a megfelelő magasságig és mellénynek fejezem be! Hahh!

{this moment}

2012-01-27T07:09:00.000Z

SouleMama nyomán...

{this moment}

2012-01-20T09:30:00.002Z

SouleMama nyomán...

melengető

2012-01-17T10:12:00.002Z

Egy apró ajándék ez a kendő, ha úgy tetszik szíverősítő! Azaz hogy inkább lélek melegítő, egy kismamának mégiscsak azt illik.:) Aki pedig a negyedik babáját várja, annak még ennél jóval több is jár. Elsősorban tisztelet és megbecsülés! Éppen ezt kérdezte tőlem ő is, hogy miért. Micsoda kérdés! Mert megérdemli, hiszen aki jó szívvel, szeretettel ilyen nagy feladatot vállal, az minden kényeztetést, biztatást, jó szót megérdemel! Hát csak ezért!:)

A kendő szeretettel készült, 10 dekányi Uruguay-i gyapjúból. Méreteit nem tudom -nem mértem-, 4-es tűvel, remélhetőleg a tulajdonos színeiben. Ja, és a szegélyrészt, Eszter nagy lányának zöld tunikája ihlette, köszönöm!

babaillatos bejegyzés

2012-01-09T20:28:00.005Z

Áronnak több dolgot is készítettem, mielőtt megérkezett volna közénk. Ezek két kategóriába sorolhatóak: használhatatlan és hasznos (ebből van kevesebb). Lelkes kismama voltam, a profizmusomat meg inkább hagyjuk!:) A takarót használjuk, szeretjük. Ennek a méretét nehéz ugyebár elrontani, hát ezért...

Barka Gilicékből horgoltam, 3-as tűvel. Mérete 60cm x 75cm.

Szeretnék gyakrabban jelentkezni ezután, abban reménykedem, lassanként sikerülni is fog! Az a helyzet lányok, hogy az elkészült munkáimnak, kb. 40 százalékát vagyok képes csak lefotózni. Ez megy nehezebben, erre nem találok sose időt, kedvet és mostanában fényt sem sokat.

A kis muksikám pedig vígan kamillázik a takarója alól, jó érzés, na! De ezt ti is mind tudjátok, kedves kötös-horgolós mamik!:)

{this moment}

2011-10-28T08:06:00.003+01:00

SouleMama nyomán...

{this moment}

2011-10-14T15:39:00.002+01:00

SouleMama nyomán...

Ábelnek is készült...

2011-10-09T22:52:00.006+01:00

Most már ideje lesz lezárni a tanévkezdésről szóló bejegyzéseim sorát, tudom én. Azért ha nem bánjátok, még szeretném megmutatni ezeket a számunkra fontos apróságokat. Ábel is kapott egy kis útravalót, ő most indult az óvodába. Ábel óvodába, Panna első osztályba, Áron is lassan megérkezik erre a szép világra, nem kispályázunk, na... :)

A horgolt "táska" neki is dukált fiús kivitelben és még valami ennél is fontosabb, az ő hímzett életfája. A miértjéről korábban már meséltem, amikor Pannáét mutattam.

Különös és megható volt, amikor azt láttam az első ovis napon, hogy Ábelnek mennyire fontos ez a kis hímzés. Szorongatta, kapaszkodott belé, közben meg büszkén mutogatta. Végül Viki segítségével a maga választotta helyre akasztotta, hogy anya varázsereje onnan vigyázhassa ezentúl az ovis napokon. Végtelenül szentimentális vagyok, belátom. Bocs! De aki indított már óvodába gyámoltalan kisembert, az biztos elnéző most velem...:)

A szép népi mintát letölthetitek innen. A zsák bordás kialakításához, pedig ezt a videót ajánlanám segítségül.

Az elkövetkező napokban, még jó lenne megmutatni egy-két saját készítésű babakelengyét, ha kapok még rá időt a legkisebbünktől... meglátjuk milyen hírekkel jövök hamarabb.:))

lánykuckó (2)

2011-10-05T14:55:00.005+01:00

Millió kép következik... Ezért is, hogy olyan nehezen érkezett meg ez a bejegyzés.
Íme, ez a meglepetés várta évkezdésnél a kis kisasszonyokat és a főzni szerető fiatalembereket.

És végül: a dicsőséget semmiképpen sem szeretném magamnak kisajátítani! Volt aki varrt, aki festett, aki horgolt, aki anyagot hajkurászott, aki fúrt, csavart, csiszolt! Sokunk szeretete van ebben a kis kuckóban, de psszt! ... akarom mondani az angyaloké!:)

lányszoba az oviban (1)

2011-09-20T15:29:00.007+01:00

Minden évben közös gondolkodás van az óvónénik abszolút vezetésével, mit és hogyan kellene, lehetne a következő évben jobbítani, változtatni az oviban. Idén végre az öltöző beköltözhetett egy eddig feleslegesen (a hivatal szabályainak) fenntartott helységbe, így felszabadult egy nagyon klassz kis napos, ablakos tér, ami a megálmodók szerint nem is lehetett más, mint a lányok új kuckója.

Hát nosza! Augusztus utolsó másfél hetében e körül jártak az én gondolataim, mi több a tevőleges hétköznapok is. Első lépésben kézen-közön szert tettünk 4 éjjeliszekrényféleségre. Állapotuk és stílusuk tökéletes összevisszaságot mutatott. Csetreszeltünk még egy másik mamival a helyi lomiban, ami az egyik ovisunk nagymamájáé, minden a kapcsolatokon múlik kérem szépen!;) Meghallgattuk Viki elképzeléseit, ötletbörzét tartottunk hárman, ott helyben és nekirugaszkodtunk.

Én már előkészítve, azaz lecsiszolva kaptam meg a szekrénykéket. Ilyesformán sikerült életet lehelnem beléjük:

Ezek még az otthoni munkaplaccon (tornácon) készült fotók. Sajnos menet közben nem volt türelmem a folyamatot fotó masinával dokumentálni, így nézzétek el nekem, ha főleg csak a végeredményt tudom megosztani veletek. Azért igyekszem írni, hogyan készültek.

Először is a csiszolt felületet, por alapú fa páccal (dió) lekentem. Száradás után (néhány óra), már lehetett rámenni az olajfestékkel (fehér/türkiz). Egy rétegben vittem fel, mert miután ez is majdnem teljesen megszáradt (másfél nap a nagy melegben), akkor imitt-amott, csiszolópapírral visszacsiszoltam. Így alakult ki az antik hatású felület.

Hét-nyolc éve vettem az Ikeában virágmintás stencileket, hogy valamire majd jók lesznek. Lám, éppen ezekkel a sablonokkal festettem a virágmintákat. Ugye milyen hasznos tud lenni a zsákmányoló (másképpen nevezve, hörcsög) életmód?;) Itt akril festéket használtam.

Közben persze varrtam is a konyhába ezt-azt, mert a zöldség-gyümölcs kell a dolgos ovis kezek alá.

A kancsó, valamikor régen, egyszerű fehér, zománcozott darab lehetett, amit valaki ormótlan bronz színű(!) festékkel lemázolt. Mi így találtunk rá. Én újra fehérre festettem, kicsit visszacsiszoltam (ez esetben jól jött a sötét alap), majd virág mintával díszítettem.

Részletek még...

Ja, igen! Itt van ez a kis babaruha szekrény még. Ennek levettük az ajtaját és Viki ötlete alapján, kitapétáztam és csipkével díszítettem a belső terét. A fotó nem az igazi... gyönyörű papírt találtam hozzá ugyanis, az meg itt nem-igen látszik.

És végül a kosár, amivel a konyha berendezésére, felcicomázására indultam.:) Legközelebb mutatom a "beköltözős" képeket, az itt lemaradt tűzhellyel és más apróságokkal...

Zöldség ügyben Zelnicének jár a köszönet, az inspirációért, az antikolás mikéntjét, pedig Kata izgalmas blogján találtam. Hála érte...

Panna stafírungja

2011-09-12T14:22:00.012+01:00

Elindultak a gyerekek szépen rendben, úgyhogy sorban ide is lejegyzem mik készültek nekik az indulást, a nagy lépést megkönnyítendő. Bevallom, én komolyan így érzem, nekem is és talán nekik is számított, segített az anyai kéz által készített kelengye, útravaló.

Nem kell persze sok és pláne nagy dolgokra gondolni... egy uzsonnás zsák textil szalvétával és egy krétacsiga, az iskolatáskába, meg egy horgolt zsák, a csere ruháknak.

Az uzsonnás szütyőt diólevéllel kicsit megfestettem és egy apró népi hímzéssel díszítettem, amit Lengyel Györgyi gyönyörű könyvéből keresgéltem ide. (Árapataki csipkealmás motívum.) A krétacsigát, Nyerges Ági leírása alapján készítettem. Köszönöm!

A zsák ötletét a Ravelry-n találtam, de mintát nem tudok linkelni, mert fizetős volt, én meg a fotó alapján próbáltam összehozni. Na, nem volt egy agyműtét, úgyhogy sikerrel jártam. Valami erős és tartós alkalmatosságot szerettem volna, így összefogtam két fonalat, hol Gilice-Vitorlás, hol Gilice- Coats Anchor variációban. (Ebben az összefonódásban, van azért némi pikantéria, nem? Én meg aztat' szeretem!;) :)) Érti aki, érti...:) ) 6,5-ös tűvel dolgoztam. A Vitorlást atekintetben emelném ki, hogy önmagában is megállta volna a helyét, ugyanis táskának/zsáknak termett ez a fonal, tökéletes erre a funkcióra, csak ne fogyna olyan gyorsan!:)

{this moment}

2011-09-09T14:13:00.001+01:00

SouleMama nyomán...

iskolába indulunk mi is...

2011-08-31T20:33:00.010+01:00

Hát nálunk is eljött ez a nap, Pannink iskolás nagylánnyá cseperedett. Képtelen vagyok levetni magamról ezt a patetikus hangvételt, mert akárhogy igyekszem lazulni, az a helyzet, hogy irtóra meg vagyok hatva.:)

A mi iskolánkban a szülők "készítik" a gyerekek termét. Értsd: festés, takarítás, berendezés, táblakészítés, minden-minden, természetesen az osztálytanító vezetésével. Az mellett, hogy ez az átlagosnál jóval több feladatot ró a családokra, mégis csoda egy dolog, komolyan mondom. Könnyen belátható, hiszen a gyermekeinkért a szívünket, lelkünket adjuk és ebből csak szép dolgok születhetnek. Mivel most lépünk az első osztályba, így a tennivaló, ha lehet még több. Az én szívemhez, a mesesarok kialakítása állt közel, így azt vállaltuk családilag.

A Vaterán sikerült vennem egy gyönyörű, magyar népi szőnyeget, potom pénzért, persze jó koszosan és egy hangulatos, ámde lepukkant art-deco fotelt. Ez volt a kiindulási alap. A szőnyeg kitisztult, Árpi jótékony hatására (=kisuvickolta ugyanis!:) ) A foteltbe pedig anyukám és én leheltünk új életet. Vettem az Ikeában egy egyszerűen szép és a szőnyeggel harmonizáló ágytakarót, anyukám a polihisztor(!) behúzta ezzel, én még felfrissítettem a karfákat egy kis fa lazúrral, és persze készültek a fotelhoz díszpárnák is. A girlandot se feledjem...

A gyerekek fala sejtelmesen foltos, barack színű. Tegnap vittük be a suliba, jó sok növény társaságában, csoda hangulatos lett az összkép! Rendesen elfogott az irigység, hogy ide én is, én is járni akarok, most, most!:))

Az inspirációt Gabin keresztül, erről a blogról kaptam, köszönöm! A fonalakat főleg Gilicékből állítottam össze, egy csipet Catánival.

Nemsokára mutatom Panka táskájának a tartalmát! Aztán jön az ovis felvonás Ábellel, csak győzzem fotózni!:)

tunikák egyszerűen

2011-08-19T08:19:00.003+01:00

Tulajdonképpen még mindig a rózsák...:)

De ha a többet mondanék ezekről a tunikákról, akkor azt mesélném, hogy vannak türelmes, kedves megrendelők és vagyok én, akit a határidős munkák lebénítanak. Bár ebben az esetben volt betegség, meg hányingeres kismama üzemmód, de mégis, mégis... Szóval, rá kellett jönnöm véglegesen, ez a boltolás nem megy nekem komolyan. Azért komolytalanul csak megtartom, mert jó érzéssel tölt el a lehetőség, amit belelátok, a talán majd egyszer izgalma.

Meghorgoltam néhányszor ezt a mintát, (ebből egyet mutattam is korábban) kedves, helyes, szeretnivalóan kislányos. A fonalat tekintve barkás darabok ismét, csak máshogy. Akkora a paletta, a lehetőségek tárháza, szeretek benne lubickolni... Nálam most éppen ezek a romantikus, babásak sikerültek. Szerettem őket nagyon.:)

rózsa, rózsa rengeteg...

2011-08-16T16:39:00.007+01:00

Látszik a hímzésen a dátum, hm?:) Nagyon régen volt, amikor beleböktem a tűmet. Ez amolyan igazi örömködés volt, a különleges fonalak és öltésfajták világában. Aztán következett a formábaöntés (köszönet, Ninának és Danybrod-nak az inspirációért). No, ez sem mostanában történt... Végül, ez a darab lett a legkedvesebb kész hímzésem.

A helyzet az, hogy ezzel a kis szépséggel, le is zárult az igazán aktív, hímzős időszaka, kézimunkázós létemnek. Természetesen nem véglegesen, de alkalmi barátnő lettem. Bevallom.;)

Minta:Rose House. Tervező:Ewe & Eye & Friends. Fonalak: Crescent- Belle Soie, WDW, TGA, saját festésű.

És végül egy költőibb verziő, azaz óóó!:)

virág hétfő/flower monday

2011-08-15T15:50:00.001+01:00

a kék-kedvelő-kedves...

2011-08-02T16:28:00.006+01:00

Melinda könnyed, szép rózsája. Köszönöm!

Zsófi szolídan megemlítette a kaland szót a pilisi kiruccanásunkkal kapcsolatban. Nosss, a másfélórára tervezett (aggódó férjeink által, alaposan megtervezett;)) utunk, nem kevesebb, mint 4,5 órába telt, ugyanis becsúszott az M0-on egy röpke 3 órás dugó. De mivel mi alapvetően optimista nők vagyunk ugye, hát néztük a helyzet jó oldalát: gyerekcsicsergés mentes , háborítatlan, 4,5 órányi beszélgetés! Mi ez, ha nem öröm? Még a politikát is érintettük, bizony, hát gondolhatjátok...;) Persze közben sűrűn fájlaltuk, hogy a lányokkal, így alig találkozhatunk. Nade, aztán az aligból jóval több lett, és mindenkivel tudtunk szót váltani, töltődni, örülni egymásnak, megcsodálni a szép kézimunkákat. Melinda kedvessége, vendégszeretete olyan őszinte és megható volt! A világvégére is mennék, ha ő hívna, és pont. :)

Ez pedig itt Marcsi, a korábbi, nem kevésbé odaadó házigzdánk keze munkája. Most is készített mindannyiunknak ajándékot, mert ő ilyen! :)

És végül, amit én vittem a kék-kedvelő-kedves háziasszonyunknak.

Nagyon szeretem a Gilice új színeit, főleg abból készítettem a blokkokat, meg egy csipet Pillangóból a virágközepeket. A párna háta a szokásos újrapulcsis megoldás.

A blokkokat ebből a könyvből ügyeskedtem össze, szerintem egészen jók és követhetőek a leírások benne. Merem ajánlani.

{this moment}

2011-07-29T09:18:00.008+01:00

Kettesben Kapolcson.

SouleMama nyomán...

{this moment}

2011-07-22T17:26:00.003+01:00

SouleMama nyomán...

Pancsi-poncsó

2011-07-09T13:13:00.008+01:00

Szeretem az egyszerű mintákat. Olyanok, mint egy tiszta, fehér lap. Sorvezető ide, vagy oda, mégis a készítő az, aki teleírja az oldalt, aki lelket visz a kész darabba. Jó ez a minta másért is, fonal maradékaink apasztására, kényelmes-utazós (nem agyalós) horgolás, na meg azért is, mert kb. 2 nap, és örülhetünk neki, a kis nőcinkkel együtt.

Ez most olyan napsugaras, kedves darab lett. Nekem...:)

A finom, puha Rowan Handknit (maradék) fonalaim találtak értelmet ebben az egyszerű poncsóban.

a lassú röptű

2011-07-07T14:38:00.004+01:00

Innen is szállt egy lassú röptű madárka Boldizsár Ildikó mesebirodalmába. Mint azt Gabitól megtudtam, nem egy habkönnyű gyerek tábort kell a színfalak mögé képzelni, hanem inkább megrendítően mély és komoly terápiás munkát, igaz(i) emberek alkotta "díszletekkel".

Külön öröm volt, hogy a tarisznya első öltéseit, baráti körben szárnyalóan jó hangulatban készíthettem veletek, Lányok!

Köszönöm Gabi a gondolatot, amely mentén én is apró részese lehettem ennek a szép történetnek!

virág hétfő/flower monday

2011-07-04T08:43:00.000+01:00

{this moment}

2011-07-01T18:12:00.002+01:00

Már régóta csábít ez az egyszerűen-szép "kezdeményezés".

Amióta külön, zárt blogot indítottam a családi mindeféleségeinkről, hogy kissé mégis rejtve maradjunk a nagy nyilvánosság előtt, és hogy én is többet, mélyebben írhassak, jegyezhessek a csemetékről, magunkról (elsősorban magunknak), azóta néha azt érzem, hiányzik erről a blogról valami. Így arra jutottam, hogy egy-egy pillanatot megosztanék veletek, az életünkből. Se sokat, se keveset... apró momentumokat, amik valamiért mégis fontosak.

piacra...

2011-06-23T13:34:00.005+01:00

...vagyis egy waldorf vásárba készültek, ezek az első látásra, kissé bohókás kitűzők és az apró virágcsattok. Május végén volt a vásár, én pedig kert lázban égtem, most mit magyaráztam?:)

3-as tűvel horgoltam őket, mindenféle maradékokból. A horgolás márpedig egy jó játék, én ennek fogom fel! Nem kell sok idő, tapasztalat hozzá, és az ember ujjai közül olyan formák bújnak elő, amihez éppen kedve van!

Ami azt illeti, már jó lenne a kötésben is egy kicsit előre lépnem, de ahhoz jobban neki kellene ülnöm (idő, koncentráció) és annyi egyéb ötletem, tervem, feladatom van, így mindig a horgolótű után nyúlok, mert számomra az a biztonságos szerszám. Ejnye, ejnye!

ajándékdoboz

2011-06-16T09:23:00.007+01:00

Ez meg a másik véglet, igaz? Most meg állandóan írok. Hát ilyen vagyok én... semmi esetre sem kiszámítható és egyenletesen teljesítő. Bocs!:) És ezt még a hormonokra sem foghatom, mert lássuk be, korábban is volt már így. Na mindegy!:))

A hosszú és kevéske lényegi tartalommal bíró bevezetés után, jöjjön a doboz, amiért írok. Anitának készítettem, Panna balett tanárnőjének, hálából és szeretettel. Kedvelem őt. Fantasztikus, kecses, nőies nő a negyvenes évei elején. Három gyerekkel, aktív táncosi hivatással. Tele kedvességgel, de a baletthoz elengedhetetlen fegyelmezettséggel, mindezt viszont annyira klasszul kommunikálja az apróságoknak, hogy észre sem veszik. Úgy mennek utána, mint a tojásból éppen kibújt kiscsibék. Rózsaszín tütüs kiscsibék...

Atalie minta részlet, saját, dióval festett hímző...

szörp

2011-06-15T08:04:00.007+01:00

Napsütéses nyári hangulat...

Az óvó néniknek búcsúajándékul, az Annástól tanult möbiusz stólát készítettem. Nem minden célzatosság nélkül. Az ő ölelő, vigyázó szeretetük ihlette ezt az apró ajándékot... Kinek-kinek a "saját" színeiben horgoltam, Barkáék Pillangójából. A képeken, éppen Kriszta félkész stólája látható.

virág hétfő/flower monday

2011-06-13T07:24:00.005+01:00

Egy rendhagyó virág hétfővel jelentkezem, az én két kis mákvirágommal. Azaz a legszebb pünkösdi kiskirálylányunkkal és persze a pünkösdi királyunkkal. Legény virtus van (folyamatosan:) ), tűzugrás szintén megvolt! Mi velük ünnepelünk!

a legkisebb kisfiamnak

2011-06-12T18:30:00.014+01:00

Újra itt vagyok, és reményeim szerint most már egy kicsit rendszeresebben jelentkezem a munkáimmal, lévén itt a szünet és vele a nyugalmas, szép, nyári napok!

Nos, igen, ez a takaró nem Ábelnek készül...:) Nagy az öröm nálunk, ugyanis egy újabb, izgő-mozgó fiúcska készülődik hozzánk!

A minta leírását Lucynél találjátok. A domború mintát (a vékony puszedli színű bordák) a Horgolás Bibliája című könyvből néztem. A szemfülesek pedig biztosan hamar észrevették, hogy az új Gilice színek bűvöltek el...

az ünnepre

2011-03-15T10:26:00.006Z

Idejegyzem a kedvenc HBB dalom szövegét, az ünnep alkalmából...

Hely a térképen

Európa közepén áll Magyarország, Budapest.
Máshol még azt sem tudják, hogy nem ugyanaz, mint Bukarest,
Az ország neve nem látszik, a városok kis pontok,
Ujjam alatt elférnek a hegyek, apró foltok.
Szülőföldem holdfényben, árnyékba öltözve vár,
Mint a vándormadár Délen, a gép remegve leszáll.
Ez az ország - rémálom ébren,
Ez az ország - kísérleti nyúl,
Ez az ország - gyöngy egy pohár vérben,
Ez az ország - a szívem elszorul,
Ez az ország - lenyilazott szarvas,
Ez az ország - széttaposott kert,
Ez az ország - a Múltban sem olvas,
Ez az ország - zöldre, vörösre vert,
Ez az ország - hazugok temploma,
Ez az ország - vasalt, véres csizmák,
Ez az ország - tolvajok aranya,
Ez az ország - temetők és kocsmák.
Magyarország - alvó lány öle,
Magyarország - viharok asszonya,
Magyarország - két folyó gyermeke,
Magyarország - anyám szép mosolya,
Magyarország - friss hó a sárban,
Magyarország - mulatság dalokkal,
Magyarország - álom puha ágyon,
Magyarország - pincék borokkal,
Magyarország - farkasok prédája,
Magyarország - nagy idők árvája,
Magyarország - márciusi ország,
Magyarország - majomország,
Magyarország - temetetlen,
Magyarország - szeretetlen,
Magyarország - szerethetetlen,
Magyarország - feledhetetlen,
Magyarország - csavargók börtöne,
Magyarország - Európa köldöke,
Magyarország - ne legyen Balkán,
Magyarország - megáll a talpán.

Nagyon ott...

2011-03-09T13:48:00.008Z

Nem is tudom melyiket bírom jobban, a zenét, vagy a fazont (Thom Yorke az énekes). Rájöttem, hogy a saját idoljaim tekintetében, mindig is vonzódtam a kissé neuralgikus alkatú, beteges kinézetű fószerekhez. Na ja, az a jó ízlésem!:P

a személytelen virtuális világról

2011-03-07T09:18:00.013Z

Értem én, hogy "ismeretlenül" könnyű pár kedves sort odabiggyeszteni a másiknak, hogy ez messze van a mélynek mondott emberi kapcsolatoktól, én mégis egyre inkább hálás vagyok ennek a virtuális térnek, és éppen azért, mert lehetőséget kaptam általa olyan emberekkel megismerkedni, mi több, barátságot kötni, akikkel ebben a "nemigazi" világban találkoztam először. Meg aztán van úgy, hogy az ember egyszerűen csak kap egy nagyon kedves levelet, egy nem különben kedves ismeretlentől, mert amit itt ezen a blogon közzé tesz, az gondolatokat ébresztett, kellemes emlékeket idézett, ezért viszonzásul megajándékoz engem ezzel a néhány sorral...

Az ajándékodról egy nagyon kedves könyvrészlet ugrott be. John Steinbeck: Édentől keletre c könyvének ajánlása.

"Kedves Pat!

Odajöttél hozzám, amikor fából éppen valami kis figurát faragtam, és ezt mondtad:
- Miért nem csinálsz valamit énnekem?

Megkérdeztem, mit szeretnél, és azt felelted:

- Egy ládikát.

- Minek?

- Dolgokat beletenni.

- Miféle dolgokat?

- Mindenfélét, amid csak van – felelted.

Nos, itt a ládika, amit akartál. Beleraktam majdnem mindent, amim van, és még sincs tele. Fájdalom és izgalom van benne, jó és rossz érzés, nemes és aljas gondolatok – a tervezés öröme, itt-ott egy kis keserűség, és az alkotás leírhatatlan gyönyörűsége.

És mindezek tetejébe az a sok hála és szeretet, amit irántad érzek.

És a ládika még sincs tele.”

...

Én most kaptam meg a nagymamám lánynevelő intézetben készített tulipános kis ládikáját. Az anyukám beletett néhány családi fényképet is. Most csak nézegetem, simogatom, meghatódom. Örülök neki nagyon.

Szeretettel, és várakozással a további híreidre...

Nos, ez nem kevés, ugye? Az én olvasatomban ez a sok!

madaras doboz

2011-03-04T14:26:00.009Z

Árpinak szerettem volna valamit készíteni, vagyis inkább belehímezni, beletenni valamit abból, amit gondolok felőle. Hamar kiderült, hogy ez nem egy férfias, konkrétan neki való darab lesz, de mégis... miatta készítettem, olyan vallomásféle.

A fonalakat magam festettem. Dió zöld gubójával a barnát, a nyers színt pedig a levelével. A mindössze 300Ft-os natúr fa doboz, némi akril festéktől lett ilyen hangulatos. Köszönöm Ninának a festés mikéntjéről szóló kedves segítségét! A hímzés felkasírozása és a doboz belső párnázottsága úgy készült, mint a pinkeep-ek oldalai.

Minta: Danybrod. 32ct-os vászon, 1x1 szálon hímezve.

(Ez egy ingyen letölthető minta, de nem találtam meg Dany blogján, ha tudnátok segíteni... ide linkelném.)

a bolhapiacok vonzásában

2011-02-19T11:34:00.008Z

Korábban már írtam arról, hogy ez a világ mennyire nagy hatással van rám. Gondoltam, itt folyamatosan mutatok majd egy-egy kincset, szerzeményt...

Ezt a fémdobozt éppenséggel a sokkal kevésbé hangulatos vaterán lőttem (néhány társával egyetemben, jajj!), de az én habitusommal ennek a beszerzési formának is megvannak az előnyei. Két apró gyerkőc mellől elszabadulni egy kis lófrálásra a bolhapiacra, áááá, közel lehetetlen vállalkozás, ráadásul én képtelen vagyok az azonnali döntésre. Rendszerint rovom a köröket, felmérem a teljes piac árukészletét (na persze!) és képes vagyok százegyedszerre is újra szemügyre venni a kiszemelt darabot. Sőt, ezután sokszor inkább hazamennék, ezzel vállalva a szerelmetes haszontalanság elvesztésének súlyos következményeit, de közben meg érezve a bizsergető izgalmat, hogy vajon meg lesz e még, mert ha igen, akkor tényleg meg kell én nékem azt vennem. Szóval, rémes vagyok ezen a téren... már előre látom, hogy a férjem erősen bólogat majd e sorokat olvasva!

Részemről ez itten gyönyörű...:)

mamuszolás befejező epizód, avagy a jutalomjáték

2011-02-17T16:41:00.008Z

Hát én ezeket játszadoztam ki magamból!:))

Amit már láttatok...

Amit még nem...

Közelről is...

Manó lánykásan is...

És végül az anya-lánya összebújós...

Gombóc Artúr csak jelenthet nekem, igaz?;)

A mikéntről pedig itt olvashattok bővebben!

egy szép találkozás

2011-02-10T23:24:00.009Z

Amolyan igazi egymásra találás, nem? Olló és az ő szerelmetes őrzője, egymásnak lettek teremtve. Pedig ez a hímzett kis apróság bő egy évvel korábban született, mielőtt ez az olló beköltözött volna hozzám.

Már jó ideje nem jelentkeztem hímzős munkákkal, pedig van néhány kedves darab, amit még nem mutattam nektek. Bevallom, ezek főleg régebben készültek, de ebből azért sem vonok le messzemenő következtetéseket!;)

A minta, a SALexander egy részlete. CC selyemmel hímeztem, 32-es vászonra, egyszer egy szálon.

És végül egy technikai kérdés. Tudnátok nekem abban segíteni, hogy miért nem jelenik meg a bloglistákban, a bejegyzéseim fotójának a miniatűrje? Képtelen vagyok rájönni... Előre is köszönöm a hozzáértő kolleginák segítségét!:)

Szerencsétlenkedés...

2011-02-10T08:27:00.006Z

Így jár az, aki hirtelen felindulásból elindítja, a hetek óta tutujgatott blogját. Szóval úgy jár, hogy tele van az mindenféle hibákkal, hiányosságokkal, munkacímekkel. Namármost, én csupán:(( a blogcímet hagytam meg sikeresen szentpyr2-nek, ami elég bugyuta megoldás, lássuk be. Sűrű elnézések közepette, akkor én átírnám a régit, regiszentpyr.blogspot.com -ra, az újat pedig szentpyr.blogspot.com -ra. Mindezt ma éjfél körül, tehát a blog elérhetősége változik majd. A kellemetlenségekért cserébe fogadjátok el ezt a téli csipke összeállítást.

horgolt-nemezelt mamusz

2011-02-07T20:25:00.012Z

Akkor csapjunk a húrok közé!:) A sok kedves, sőt elismerő szót, amit Tőletek kaptam, úgy szeretném meghálálni... mondjuk olyasmivel, hogy mutatom, én hogy készítek ezt, meg azt. Most megint egy Barka-lecke, hála Gabi kedves felkérésének.

Anélkül, hogy elébe mennék a dolgoknak (a lecke második, egyben befejező epizódjának), azért idejegyezném, hogy a nemezelés egy magával ragadó és addiktív kaland. Igen, igen, már megint egy.:) Hát akkor, kalandra fel!

új fejezet

2011-02-06T21:24:00.002Z

Magam miatt kellett lezárnom a régit, hogy valami új kezdődhessen. Már jó ideje azt érzem, hogy szívok magamba mindent, ami kézimunka, ami textil, ami fonal, ami új technika. Nem voltak hasonló terveim korábban, csak sodor ez a nagy szerelem. Nem értettem a kapkodásom, sőt berzenkedtem is magam, magam ellen, hogy idekapok, odakapok és nem horgonyzok le egyetlen téma, technika mellett sem. Aztán mégiscsak oszlani látszik a köd, és lassanként kisimul a fejemben lévő kuszaság. Szeretnék birtokában lenni sokféle tudásnak, hogy szabadságom legyen, és a kezeim megtegyék, amit a lelkemmel alkotok.