2011. augusztus 31., szerda

iskolába indulunk mi is...



Hát nálunk is eljött ez a nap, Pannink iskolás nagylánnyá cseperedett. Képtelen vagyok levetni magamról ezt a patetikus hangvételt, mert akárhogy igyekszem lazulni, az a helyzet, hogy irtóra meg vagyok hatva.:)

A mi iskolánkban a szülők "készítik" a gyerekek termét. Értsd: festés, takarítás, berendezés, táblakészítés, minden-minden, természetesen az osztálytanító vezetésével. Az mellett, hogy ez az átlagosnál jóval több feladatot ró a családokra, mégis csoda egy dolog, komolyan mondom. Könnyen belátható, hiszen a gyermekeinkért a szívünket, lelkünket adjuk és ebből csak szép dolgok születhetnek. Mivel most lépünk az első osztályba, így a tennivaló, ha lehet még több. Az én szívemhez, a mesesarok kialakítása állt közel, így azt vállaltuk családilag.


A Vaterán sikerült vennem egy gyönyörű, magyar népi szőnyeget, potom pénzért, persze jó koszosan és egy hangulatos, ámde lepukkant art-deco fotelt. Ez volt a kiindulási alap. A szőnyeg kitisztult, Árpi jótékony hatására (=kisuvickolta ugyanis!:) ) A foteltbe pedig anyukám és én leheltünk új életet. Vettem az Ikeában egy egyszerűen szép és a szőnyeggel harmonizáló ágytakarót, anyukám a polihisztor(!) behúzta ezzel, én még felfrissítettem a karfákat egy kis fa lazúrral, és persze készültek a fotelhoz díszpárnák is. A girlandot se feledjem...


A gyerekek fala sejtelmesen foltos, barack színű. Tegnap vittük be a suliba, jó sok növény társaságában, csoda hangulatos lett az összkép! Rendesen elfogott az irigység, hogy ide én is, én is járni akarok, most, most!:))


Az inspirációt Gabin keresztül, erről a blogról kaptam, köszönöm! A fonalakat főleg Gilicékből állítottam össze, egy csipet Catánival.


Nemsokára mutatom Panka táskájának a tartalmát! Aztán jön az ovis felvonás Ábellel, csak győzzem fotózni!:)

2011. augusztus 19., péntek

tunikák egyszerűen

Tulajdonképpen még mindig a rózsák...:)


De ha a többet mondanék ezekről a tunikákról, akkor azt mesélném, hogy vannak türelmes, kedves megrendelők és vagyok én, akit a határidős munkák lebénítanak. Bár ebben az esetben volt betegség, meg hányingeres kismama üzemmód, de mégis, mégis... Szóval, rá kellett jönnöm véglegesen, ez a boltolás nem megy nekem komolyan. Azért komolytalanul csak megtartom, mert jó érzéssel tölt el a lehetőség, amit belelátok, a talán majd egyszer izgalma.



Meghorgoltam néhányszor ezt a mintát, (ebből egyet mutattam is korábban) kedves, helyes, szeretnivalóan kislányos. A fonalat tekintve barkás darabok ismét, csak máshogy. Akkora a paletta, a lehetőségek tárháza, szeretek benne lubickolni... Nálam most éppen ezek a romantikus, babásak sikerültek. Szerettem őket nagyon.:)


2011. augusztus 16., kedd

rózsa, rózsa rengeteg...


Látszik a hímzésen a dátum, hm?:) Nagyon régen volt, amikor beleböktem a tűmet. Ez amolyan igazi örömködés volt, a különleges fonalak és öltésfajták világában. Aztán következett a formábaöntés (köszönet, Ninának és Danybrod-nak az inspirációért). No, ez sem mostanában történt... Végül, ez a darab lett a legkedvesebb kész hímzésem.


A helyzet az, hogy ezzel a kis szépséggel, le is zárult az igazán aktív, hímzős időszaka, kézimunkázós létemnek. Természetesen nem véglegesen, de alkalmi barátnő lettem. Bevallom.;)


Minta:Rose House. Tervező:Ewe & Eye & Friends. Fonalak: Crescent- Belle Soie, WDW, TGA, saját festésű.

És végül egy költőibb verziő, azaz óóó!:)


2011. augusztus 2., kedd

a kék-kedvelő-kedves...

Melinda könnyed, szép rózsája. Köszönöm!

Zsófi szolídan megemlítette a kaland szót a pilisi kiruccanásunkkal kapcsolatban. Nosss, a másfélórára tervezett (aggódó férjeink által, alaposan megtervezett;)) utunk, nem kevesebb, mint 4,5 órába telt, ugyanis becsúszott az M0-on egy röpke 3 órás dugó. De mivel mi alapvetően optimista nők vagyunk ugye, hát néztük a helyzet jó oldalát: gyerekcsicsergés mentes , háborítatlan, 4,5 órányi beszélgetés! Mi ez, ha nem öröm? Még a politikát is érintettük, bizony, hát gondolhatjátok...;) Persze közben sűrűn fájlaltuk, hogy a lányokkal, így alig találkozhatunk. Nade, aztán az aligból jóval több lett, és mindenkivel tudtunk szót váltani, töltődni, örülni egymásnak, megcsodálni a szép kézimunkákat. Melinda kedvessége, vendégszeretete olyan őszinte és megható volt! A világvégére is mennék, ha ő hívna, és pont. :)

Ez pedig itt Marcsi, a korábbi, nem kevésbé odaadó házigzdánk keze munkája. Most is készített mindannyiunknak ajándékot, mert ő ilyen! :)

És végül, amit én vittem a kék-kedvelő-kedves háziasszonyunknak.


Nagyon szeretem a Gilice új színeit, főleg abból készítettem a blokkokat, meg egy csipet Pillangóból a virágközepeket. A párna háta a szokásos újrapulcsis megoldás.


A blokkokat ebből a könyvből ügyeskedtem össze, szerintem egészen jók és követhetőek a leírások benne. Merem ajánlani.